Általában a felnőttek szerint a kamaszokkal csak a probléma van: nem hallgatnak a szép szóra, forrófejűek és legszívesebben azt csinálják, amit nem lenne szabad. Egyszóval lázadók. A pubertás korba belépve tombolnak bennünk a hormonok, és ezt legkönnyebben úgy kezeljük, ha a saját fejünk után megyünk.
A felnőtteknek nehéz dolguk van, ha le akarják kötni egy tini figyelmét, főleg, ha tiniből egy egész tábornyi akad. Nem mondom, hogy lehetetlen nekünk tábort szervezni, de aki bevállalja, az előtt le a kalappal!
Én is a tizenévesek sorait erősítem és a saját tapasztalataim alapján nincs tökéletes tábor, de egyszer ezt szeretném megcáfolni. Sok táborban megfordultam már, csempésztem be tiltott dolgokat, szöktem ki este másik sátorba kártyázni, egyszóval csináltam hülyeségeket, és meg is kaptam a büntetésem. Ami természetesen nem volt ínyemre, meg ugye a felnőttek sem értették meg az álláspontom, hogy néha jólesik kihúzni a gyufát. Nem mintha a büntetés akadályozott volna a további csínytevésekben.
foto: pixabay.com
Most képzeljünk el egy tábort, ahol olyan tizenévesek vagyunk, akik még nem töltötték be a 18-at, de már nem gondolkodunk gyerekfejjel. Útáljuk, ha megmondják, hogy mit csináljunk, de ha nincs dolgunk, akkor halálra unjuk magunkat. Nekünk, fiataloknak ne mondja meg senki, hogy mikor feküdjünk le és mikor keljünk fel! Azt eldöntjük mi magunk, csak legyen értelme kikelnünk az ágyból. Ha érdekes a program, nem lesz gond a gyülekezővel.
De milyen is egy jó program?
Ha én szerveznék egy tábort, az első napon megkérdezném a táborlakókat, hogy mit csinálnának szívesen egy adott téma keretein belül. Hagynám, hogy ők döntösenek, mivel így a legnagyobb az esélye annak, hogy élvezetes lesz számukra a táborban eltöltött idő. Rugalmas tábort szerveznék, ahol a legtöbb dologra megpróbálnék időt és lehetőséget találni, amit szeretnének. Ha pedig nem vesznek részt így sem a programon, azzal hozakodnék elő, hogy minden az ő ötletük volt, dobják fel a napjukat, vagy egyék meg amit főztek.
Persze egy tábornak megvannak a maga szabályai, amit lehetőségeink szerint be is tartunk, ha akarunk. A gond annál a résznél kezdődik, hogy „ha akarunk”. Mert tudunk mi viselkedni, emellé kétség sem fér, csak szeretünk egy kicsit szórakozni mások idegeivel. A természetünk része. Ezt egy kis mesével tudnám a legjobban világossá tenni:
„Egyszer egy skorpió érkezett a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megkérdezte a teknősbékát, nem vinné-e át a túlsó partra. A teknős nem vállalta, azzal indokolva:
- A folyó közepén megszúrsz, és meghalok.
A skorpió erre azt válaszolta:
- Ha te elmerülsz, én is megfulladok, több eszem van annál, minthogy megszúrjalak.
A teknőst ez meggyőzte, és elindult úszva a skorpióval a folyóba. Ahogy a közepére értek, a skorpió megszúrta a teknőst. A teknős haldokolva megkérdezte:
- Mégis miért tetted? Most mindketten meghalunk!
- Mert én ilyen vagyok ilyen az én természetem.”
(forrás: tanmesek.eoldal.hu)
A lázadás a természetünk része. Majd egyszer kinőjjük, de addig is szeretnénk kihasználni a tizenéves időszakunkat. Attól, hogy nem hallgatunk mindig a szép szóra, még megvan a magunkhoz való eszünk, és tudunk vigyázni magunkra. A szüleink is tudják ezt, máskülönben nem engedtek volna el a táborba.
foto: pixabay.com
Nem azt mondom, hogy változnunk kellene, hanem, hogy a fénykorunkat éljük, ami nem túl hosszú, így ajánlom mindenki figyelmébe, hogy élvezze a táborokat, amíg csak teheti!
