Szinte teljesen bizton állíthatom, akár saját tapasztalataim alapján, akár mások élménybeszámolóin keresztül, hogy magyar és magyar között is történhet néha olyan beszélgetés, amelyből az egyik fél nem mindent ért meg teljes mértékben.
A kisebb nézeteltéréseket a hely sajátossága okozza, amit egyesek egyszerű tájbeszédnek titulálnak, holott ez nem más, mint az azonos közegben mozgó, különböző egyének kultúrájának egymásra gyakorolt sajátossága.
Azonban aki nem részese egy ilyen közegnek, és csak és kizárólagosan a szép magyaros hangzatot használja (vagyis, hogy ország határon belüli és nagyvárosban lakik), az nem értheti, hogy miben rejlik ennek a kiejtés világában eltérő, és egyes szavakat felcserélő beszédstílus szépsége.
Legjobban talán példázatokon keresztül tudjuk bemutatni mindezt. Az elkövetkezőben egy az interneten talált vajdasági magyar-magyar szótár segítségével elkészült írásomat olvashatják el.
Fotó: Szabolcski Erik
Milyen szép a bara ebben a hajnali órában. Megérdemlem a pihenést a firmában töltött hosszas munkaórák után. Béla ha minden igaz, már bizton fogja a csipeszt a jó kapás érdekében. Kivételesen nem cajglival jöttem, szóval nem tudtam elkerülni a reggeli gúzsvát, de talán most nem leszek gelvás attól a széltől, amely általában ilyenkor szokta a meghűlt hátamat kikezdeni. Ha valamit nem birok akkor az a gripa. Fölösleges a bajokon gondolkodni.
Pihenni jöttem. Leterítem az ambaszádort a vízpart mellé. A jakniból kiveszem a kocsi kulcsot, visszamegyek a batrilámpáért és a micimért. Ilyenkor még talán nem, de később biztos kelleni fog az erős napsütés ellen. Alig pár perc alatt elkészül a peca szerelék, és a vízbe dobom őket, pontosabban az úszóikat. Kapás. Nem reszkírozhatok, a praksza megmutatta, hogy gyorsan kell ilyenkor cselekedni. Ezt nem tanítják elemiben. Hogy húz… Ezt ha kifogom, bizton frájeroskodhatom vele. Lassan kúszik a vízpart felé. Mi lehet ez, nem látom pontosan. Egy ponty. Akkora, hogy keszába se férne bele.
Lassan alá eresztem a szákot. Megvagy. Elég dzsekkes a pikkelye. Tükör sima. Egy tükör ponty. Haza szólok, hogy készítsék a dzsezvát és a tepszit, lassan érkezem. Megtörlöm a kezemet a majicámban, és farmerkából előveszem a horogkiszedőt. Ez egy csodálatos nap.
Fotó: Szabolcski Erik
Milyen szép a kanális ebben a hajnali órában. Megérdemlem a pihenést a vállalatban töltött hosszas munkaórák után. Béla ha minden igaz, már bizton szurkol a jó kapás érdekében. Kivételesen nem bringával jöttem, szóval nem tudtam elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, de talán most nem leszek beteg attól a széltől, amely általában ilyenkor szokta a meghűlt hátamat kikezdeni. Ha valamit nem bírok akkor az a megfázás. Fölösleges a bajokon gondolkodni. Pihenni jöttem. Leterítem az pokrócot a vízpart mellé.
A kabátból kiveszem a kocsi kulcsot, visszamegyek az elemlámpáért és a baseball-sapkáért. Ilyenkor még talán nem, de később biztos kelleni fog az erős napsütés ellen. Alig pár perc alatt elkészül a peca szerelék, és a vízbe dobom őket, pontosabban az úszóikat. Kapás. Nem kockáztathatok. A gyakorlat megmutatta, hogy gyorsan kell ilyenkor cselekedni. Ezt nem tanítják általánosban. Hogy húz… Ezt ha kifogom, bizton dicsekedhetem vele. Lassan kúszik a vízpart felé. Mi lehet ez, nem látom pontosan. Egy ponty. Akkora, hogy zacskóba se férne bele. Lassan alá eresztem a szákot. Megvagy. Elég szép a pikkelye. Tükör sima. Egy tükör ponty.
Haza szólok, hogy készítsék a kávéfőzőt és tepsit, lassan érkezem. Megtörlöm a kezemet a pólómban, és a farmer nadrágomból előveszem a horogkiszedőt. Ez egy csodálatos nap.
