Gondolkodtál már azon hogy külföldön próbálsz szerencsét? És azon, hogy életed legelső munkanapját egy idegen országban töltsd, idegen nyelven kommunikálva egy hegy tetején, ahol az égvilágon semmi nincs a hotelon (ami a te első munkahelyed) egy nem igazán kedves főnökökön, a gyönyörű kilátáson és a szállóvendégeken kívül?
Váradi Ibolya élménybeszámolója.
Fotó: Váradi Ibolya
Az egész valahol ott kezdődött, amikor a némettanárnő az utolsó félévben vagy non stop önéletrajzot vagy motivációs leveleket íratott velünk. Sóhajtozva fogtuk a fejünket hogy még egy meg még egy meg még több képzeletbeli munkahely képzeletbeli hirdetését próbáljuk meggyőzni, hogy vegyenek fel a két szép szemünkért. Akkor még az "ez úgysem fog kelleni később" életszakaszban voltunk.
Aztán eljött június 10-e. Vártam ezt a napot, mint a rántott húst ebédre nyolc iskolai óra után. Ezen a napon végre túl voltam az érettségiken és a nyelvvizsgán.
És akkor most ? Tudtam hogy van két és fél hónapom egyetemig és hogy akarok nyáron dolgozni. Mást nem.
Másnap gondoltam egyet, előszedtem a német füzetem , felmentem az ams.at nevű weboldalra és pontosan 68 helyre küldtem el a német nyelvű önéletrajzomat és motivációs leveleimet.
Az ezt követő napon reggel arra ébredtem hogy csörög a telefon, osztrák szám. Hívott, hogy tesztelje valós e a nyelvtudás, amit emailben állítok.
Délután csomagolás, majd harmadnapra feltá.. (ez most nem az a rész), felültem Topolyán a buszra Szegedig, a szegedi buszállomástól átvánszorogtam a vonat állomásra, ott a vonatra a nyugatiig, a nyugatiból átblicceltem a keletiig , felraktam magam a Budapest - Salzburg járatra és este 9re meg is érkeztem.
Fotó: Váradi Ibolya
Egy itt dolgozó barátom eljött értem az állomásra és elvitt az első munkahelyemre. Mindig jó ha van ismerős a közelben, ha nincs is rá szükség, akkor is megadja az otthoni biztonságérzet egy morzsáját.
Első Arbeitsplatzom egy olasz étterem volt török tulajdonossal. Azt mondta azért nyitott olasz és nem török éttermet mert szereti a pizzát. (Komolyan.) Egy napot dolgoztam. Másnap reggel munkaidőben a kezembe nyomta a munkaszerződést, hogy írjam alá, aznap el akar rendezni minden papírt. Nem akarta engedni,hogy elolvassam, de nem hagytam magam. Mindenki tudja,hogy nem szabad semmit aláírni amit nem olvastunk el, mégis mindkét ott dolgozóval (mindkettő magyar volt ezért jó lett volna a munkaközeg) így íratta alá. Harmincas éveikben járó felnőtteket egy pillanat alatt átvert, gondolta egy tizennyolc éves semmiség.
A papíron a megbeszélt fizetés harmada àllt és az hogy csak félmunkaidőre jelent be.
Aznap délután eljöttem onnan.
Néhány nap múlva felvettek ebbe a hotelba pincérkedni, ahol most is vagyok. A tulajdonosok nem tűrnek hibát, nem igazán tutujgatják az embert, de azt el kell ismernem hogy korrektek. Hajszálpontosan az állt a munkaszerződésben amit akkor tárgyaltunk le, mikor eljöttem megbeszélésre. Az osztrák vendéglátásban általában a szállás és az étel ingyenes. Eléggé hiányozni fog a hotelos kaja egyetemista koromban úgy érzem.
Nem gondolom, hogy egy gólyabuli után nekiállok három fogásos ebédeket főzőcskézni, de ki tudja.
A külföldi szerencsepróbálásnak rengeteg előnye és hátránya is van.
Elsősorban a pénz miatt jön mindenki Ausztriába, de ettől azért sokkal többet ad és vesz is el az emberből ez a dolog.
Egyedül egy teljesen új környezetben lenni brutális önismereti munka. Ilyenkor megtapasztalhatjuk hogy valójában milyen bátrak , milyen erősek és milyen önállóak is vagyunk, és az ellenkezőjét is. Vannak gyenge pillanatok , nem is kevés. Ez az idő a nulla szociális élet, az állandó fáradtság és a teljes időhiány ideje. A barátaid fesztiváloznak , délig alszanak, szabadok. Miközben te reggel 7-től este 9-10-ig dolgozol közben 2-3 órás szünettel és örülsz ha van erdőd berakni magad a nap végén a liftbe és feljönni a harmadik emeletre a szobádba. Van hogy napokig el sem hagyod a hotelt . Ingázol. Földszint - harmadik.
Fotó: Váradi Ibolya
Mindent összevetve mégis úgy érzem, megérte.
Hiszen megtapasztaltam hogy milyen az élet máshol, rengeteget tanultam mind a német nyelvet, mind önismeretet tekintve. Nem mondom hogy profi pincér lettem két hónap alatt, de ezt is kipróbáltam és nagyon érdekes volt a gimis tanulás után megtapasztalni milyen a gyakorlati dolgokat tanulni.
Találkoztam csehekkel, kínaiakkal, izraeliekkel is. Az egészben talán ez volt a legjobb. Új, érdekes emberekkel beszélgetni és az az egy vagy két hét alatt megismerni őket amennyire lehet.
Legyetek bátrak és kitartóak (a 68 helyről 7 visszajelzést kaptam) , de nagyon vigyázattok, hogy ne tudjanak kihasználni benneteket.
Egy barátom ezért a hirtelen felindulásból elkövetett osztrák lét miatt bátornak nevezett. Azt mondtam erre neki, hogy aki Szerbiában nem fél, annak máshol meg végképp nincs oka.
Írta: Váradi Ibolya
2017.08.18.
