Nagyon nehéz dolog megfogalmazni egy érzést, főleg abban az esetben amikor még a hatása alatt állunk. Némileg hajlamosak lehetünk egyes dolgokat túl értékelni, ahogy másokat pedig szintúgy alul. Az összképre gyakorolt nyomás amit az elmúlt közel tíz napon keresztül tapasztaltam, a legszerényebb köntösbe öltöztetve is meghatározó volt számomra.
Fotó: Vázmer Tímea
Fesztivál. Orom, öröm, malom. Malomfesztivál. Ha valaki megkérdezné, hogy hogyan éreztem magamat, biztos nem tudnék negatív jelzőt használni. A hihetetlen mércéjével ér fel az, ahogy ez a maréknyi ember, ilyen kemény munkával, áldozattal és megannyi alázattal képes alig egy hét alatt a pusztából egy apró paradicsomot varázsolni.
Mikor megérkeztem sejtettem, hogy mire számíthatok, ugyan is előző évben is részt vettem a fesztiválon, azonban most teljesen más képviseleti szempont alapján tartózkodtam a helyszínen. Nyertem egy táborozási lehetőséget a KSZFV jóvoltából, és minden képzeletemet felülmúlva túlszárnyalták előzőleges emlékeimet.
Első nap az ismerkedést követően, egyesek találkoztak táborvezetőikkel, még nem mások elfoglalták becses helyüket a malom történelmében. A sátor állítás nehézségeit hősiesen leküzdve nem volt más hátra, mint, hogy eltegyük magunkat a következő napra, ahol beindult a gépezet. A filmes csapat részese ként, mentorunk K. Kovács Ákos tolmácsolásában ismertük meg a mozgókép alapjait.
Ekkor az épülő fesztivál helyszínen még négy másik tábor is üzemelt. Ezek a mozgás, tánc, színész és fotó táborok voltak. Az idő előrehaladtával, szinte érezhető volt, ahogy a közös reggelik és vacsorák mellett, lassan, szinte családi jellegűvé növi ki önmagát a szervezkedés. Mindenki különállóan dolgozott, mégis egy nagy csapat részese ként, és ebben látom ennek a fesztiválnak a lényegét, hiszen olyan környezetet teremt, ahol egymástól gondolkodásban teljesen elkülönülő emberek, egy közös célért képesek gürcölni, ami nem más mint az alkotás.
Hogy mik történtek a tábor ideje alatt annyira nem részletezném, hiszen ami a malomban történik, az a malomban is marad, de hosszú lépesekben, ahogy azt az általam legtöbbet fogyasztott alkohol elnevezése engedi, elmondanám, hogy kisebb foglalkozásokat követően megalkottunk három egymástól független kisfilmet. Ebből egy kísérleti, egy művész és egy játék film készült el, alig egy hét leforgása alatt.
Fotó: Vázmer Tímea
Mikor végre kezdetét vette a fesztivál, táboronként egy-egy bemutatóra került sor. A színészek improvizatív előadást mutattak be, még a mozgásosok egy az egész malom területét körbeölelő performansszal kedveskedtek nekünk. Az elkészült fotókból kiállítás nyílt, a filmünket pedig az akácos lobjai alatt, kerti mozi formájában, csodálhatta meg az, aki arra volt kíváncsi.
Napközben rengeteg programmal örvendeztettek meg bennünket a szervezők. Ezen a fesztiválon csak és kizárólagosan az unatkozik, aki unatkozni akar. Lépten-nyomon alakulnak ki a környék zenészeiből ideig, óráig, tartó zenekarok. A tollforgató műhelyben egymás versein keresztül tekinthetünk be a fiatal művészeink lelkébe. Aki vásárolni szeretett volna megtehette azt apró szuvenírek formájában, vagy pedig akár értékes könyvekre is rávethette magát apró pénzért.
Számomra a legmeghatározóbb kezdeményezés az volt, hogy zsákbamacskát árultak, méghozzá a jó értelemben. Egy-egy könyvre abból származó idézetet helyeztek, úgy, hogy a könyv maga felismerhetetlen legyen, és csak is az idézetből lehetett következtetni tartalmára. Mondanom sem kellet, hogy vásároltam, és egyáltalán nem csalódtam benne.
Volt ezen kívül dob oktatás, tábortűz, tűző nap és tűzoltó kocsi is. Hogy minek? Az emberek nagy örömére, a forróság leküzdése érdekében, kivezényelték a tűzoltóság egy kocsiját pusztán abból a célból, hogy könnyebben tudjuk elviselni a rettentő hőséget ami a fesztivál szinte teljes idejére volt jellemző.
Kétszer esett mindössze az eső, egyszer még tábor alatt, és egy egyszer utolsó napot követő hajnalban. Azonban nem csak ez hozhatott felfrissülést. A Farkas becsei sör, illetve házi bor is képviseltette magát a repertoárban. Árban semmivel sem volt drágább mint egy átlagos kocsma, azonban hangulatában és különleges ízeivel elvarázsolta mindazokat, akik akár csak egy kortyot is ittak belőle, csak úgy mint a népzenei sátor pálinkája. Nekem a kedvencem a mézes cseresznyés volt.
Az előadók számomra ismeretlenek voltak nagyrészt, azonban ez egyáltalán nem gátolt abban, hogy remekül érezzem magamat. Legmeghatározóbb számomra a KAL volt, akikről ugyan nem hallottam mindeddig, de ezután kötelezőnek érzem bepótolni azt ami kimaradt az életemből. Úgy szétrúgtuk a port a közönséggel mint még eddig soha.
Mindezen kívül részt vettem életem első slam bajnokságán, ahol ugyan nem értem el helyezést, de megtapasztalhattam milyen az, amikor közel kétszáz kíváncsi szem bámul rám. Később azonban rengeteg dícséretet kaptam, annak ellenére is, hogy az előadás közben gyakorlatilag végig rezgett a lábam.
Fotó: Vázmer Tímea
Összesítve szerintem nem túlzás kijelenteni, hogy ez a fesztivál az, amelyik ma, a Vajdaságban, teret ad az önmegvalósítás olyan formájának, amelyet nagyon kevés helyről ismerhet meg a pályája elején álló művész. Létjogosúltsága pedig csak egyre nő.
Írta: Szabolcski Erik
2017.08.21.
